Kerecsensólyom

Kerecsensólyom
Falco cherrug

A kerecsensólyom (Falco cherrug Gray, 1834) nagytestű sólyomfaj, legközelebbi rokona az északi sólyom (Falco rusticolus). Régebben több alfajra osztották fel a fajt, mára a tudomány két alfajt ismer el:

a Falco cherrug cherrug Európában, Nyugat-Oroszországban a Jenyiszej folyótól és az Altaj-hegységtől keletre Kínáig és Észak-Mongóliáig honos;
a Falco cherrug milvipes Közép-Ázsia déli részein fordul elő.

Barna színű, ölyvnagyságú, azonban annál karcsúbb, így kisebbnek tűnő ragadozó madár, 45-55 cm testhosszal és 105-130 cm szárnyfesztávolsággal. A hímek súlya 730-990g, a tojóké 970-1300g között változik. A tojók nagyobbak a hímeknél, de ez a különbség nem annyira kifejezett, mint például a vándorsólyomnál. Az öreg madarak háta sárgásbarna, fejük általában világos, néha egészen fehéres színű. Barkójuk keskeny, határozatlan. Az öregek jellemzője a világos, sokszor fehér mell, amely a has felé sűrűsödő, csepp alakú pettyekkel mintázott. Lábuk és viaszhártyájuk sárga. Összességében világosabbak, mint a fiatal madarak.

A frissen kirepült fiatal madarak alapszíne szintén barna, azonban mellükön és hasukon a csepp alakú foltok sűrűbbek és hosszanti csíkokká állnak össze, barkójuk kifejezettebb és fejük is sötétebb. Viaszhártyájuk és lábuk kékes színű, és csak kétéves korukban kezd sárgára színeződni. Összességében sötétebb színezetűek az öreg madaraknál.

A kerecsensólyom röpképe hasonlít a hazánkban előforduló másik nagytestű sólyomfaj, a vándorsólyom röpképére, azonban a kerecsen szárnya kevésbé hegyes, és az alsó szárnyfedők sötétebbek, mint az evezőtollak, azoktól jól láthatóan elkülönülnek, ellentétben a vándorsólyommal, amely szárnyfedői az evezőkkel nagyjából megegyező árnyalatúak.