Délvidéki földikutya

A nyugati földikutya (Nannospalax (superspecies leucodon)) a kárpát-medencei és balkáni sztyepterületek jellegzetes rágcsálója. Szélsőségesen talajlakó életmódjából fakadóan azonban a róla rendelkezésre álló ismereteink nagyon hiányosak. A 2000-es évek derekán, mintegy fél évszázad után, újraindult magyarországi kutatások meglepő tényeket tártak fel a térség földikutyáiról. Kiderült ugyanis, hogy a Kárpát-medencében öt egymástól genetikailag nagymértékben különböző, a Kárpátok ívén kívül sehol másutt elő nem forduló, önálló földikutyafaj honos. Minthogy ezek a fajok a Kárpát-medencében alakultak ki és az egész világon kizárólag itt fordulnak elő, régiónkban a gerincesek között az egyik legjelentősebb természeti értéket képviselik. Közülük Magyarország területén napjainkban három faj, az erdélyi földikutya(Nannospalax (leucodon) transsylvanicus), a magyar földikutya (Nannospalax (leucodon) hungaricus) és a délvidéki földikutya (Nannospalax (leucodon) montanosyrmiensis) előfordulásáról van tudomásunk.


Délvidéki földikutya (Fotó:Németh Attila). 

A többi Magyarországon honos földikutyához hasonlóan a délvidéki földikutya (Nannospalax (leucodon) montanosyrmiensis) is arasznyi hosszúságú állat. Teste hosszúkás, hengeres, a hátsó végén lekerekített, feje lapos, ék alakú, végtagjai rövidek. Farka alig észrevehető, fülkagylója hiányzik, mindössze egy bőrredővé redukálódott. Szemnyílása nincsen, a szemeit bőr és szőr takarja. Talpain bőrkeményedések segítik az ásást és a talaj kotrását. Bundája lágy és tömött. Uralkodó színe a hamu-, vagy palaszürke, mely a tarkón, a háton, a test oldalán és a végtagok külső felszínén rozsdás árnyalatú lehet. Jellemző bélyege az orról a fej két oldalán hátrafelé húzódó, erősebb szőrökből álló él, mely a fej lapítottságát még inkább kihangsúlyozza. Metszőfogai rendkívül nagyok, és íveltek, segítségükkel ássa ki járatait. A kiásott talajt lapos, ék alakú fejével tolja maga előtt a járataiban.

A Magyarországon honos földikutyák terepi körülmények között nem különíthetőek el egymástól, a faji meghatározás csak alapos koponyamorfológiai vagy genetikai vizsgálat révén lehetséges.