Életmód

Fészkelőterület
Elsősorban a ligetes erdőkkel, fasorokkal, ürgés legelőkkel tarkított élőhelyeket kedveli. Középhegységeinkben előszeretettel fészkelt sziklákon, azok üregeiben, vagy füves párkányokon, gyakran holló által épített fészekben. Hazánkban a középhegységekben, ahová a faj az 1970-es évekre visszahúzódott, jelenleg nem ismerünk költőpárokat. Általában a jó kitekintést és biztonságos beszállást kínáló költőhelyeket részesíti előnyben. Sík területen kedveli az egyedül álló fákon lévő, elhagyott parlagi sas- vagy rétisas fészkeket, de rendszeresen költ egerészölyv-, héja- vagy varjúfészekben is. Az 1980-as évek elejétől napjainkig a holló állománya jelentős mértékben növekedett, és megtelepedett a síkvidéken húzódó magasfeszültségű oszlopokon. Ehhez az új fészkelési lehetőséghez a kerecsensólyom is alkalmazkodott, és egyre nagyobb számban telepszik meg az ilyen helyeken lévő elhagyott hollófészkekben is. Így olyan tájegységeken is megtelepedett, ahol egyébként a fészkelési lehetőségek korábban számára korlátozottak voltak.

A költőpárok döntő többsége a Duna vonalától keletre, a nyílt alföldi területeken található. A Dunántúlon elsősorban Fejér és Győr-Moson–Sopron megyékben költ.

 

Költés
A kerecsensólyom nem épít fészket. Korábban elsősorban egerészölyv, holló, varjú, esetenként parlagi sas, rétisas, ritkán fehér gólya, szürkegém és kormorán elhagyott fészkeit foglalta el. Napjainkban a hazai állomány közel 85%-a nagyfeszültségű hálózat oszlopaira kihelyezett mesterséges költőládákban költ. Nászrepülésük az időjárás függvényében január végén, február elején kezdődik. A kiválasztott fészek környékén más ragadozó madárral szemben agresszíven viselkednek, esetenként a náluk nagyobb sasokat is elűzik. A tojó általában március közepén vagy végén rakja le 3-5 tojásból álló fészekalját. A második tojás lerakása után megkezdődik a kotlás, amely 32-34 napig tart. A kis fiókákat a tojó eteti, a hím által hordott táplálékkal. Hat hét után röpképessé válnak a fiatalok és elhagyják a fészket, de további 2-3 hétig a fészek környékén maradnak, az öreg sólymok ekkor tanítják vadászni őket. Egy éves korában a tojó már ivarérett, a hímek két éves korukban állnak párba. A párok életük végéig összetartanak


 

Táplálkozás
A kerecsensólyom legkedveltebb táplálékállata az ürge (Spermophilus citellus), ha csak teheti, ezt zsákmányolja, de szívesen vadászik hörcsögre, mezei pocokra, seregélyre és a parlagi galambra. Az ürge téli álmot alszik, ezért éves szinten legfontosabb zsákmányállatai a galambok. Kora tavasszal hetekig a vonuló madarakból, elsősorban seregélyekből táplálkoznak. Télen az öreg madarak gyakran mezei pocokra vadásznak. Az öreg madarak költési időn kívül is összetartanak, párban is vadásznak, előfordul, hogy más ragadozó madaraktól, pl. rétihéjától, vörös vércsétől veszik el a zsákmányukat.


 

Vonulás
Európában a fiatal madarak egy része délre vonul ősszel, az ivarérett madarak egész évben a fészkelőterületen maradnak. A közép-európai kerecsenek vonulási útvonalai és a telelőterületei kevéssé ismertek. Eddig mindössze három magyar gyűrűs kerecsensólyom került meg Líbiából, egy Görögországból, illetve egyet Máltán lőttek le. A LIFE+ projekt egyik célja ezért a vonulási utak és a telelőterületek részletes feltérképezése, a sólymok – műholdas jeladók segítségével történő – nyomon követésével.

Az ázsiai állomány jelentős része vonul. A fő vonulási irány dél-délkelet, az ismert vonulási útvonalak és telelőterületek Északkelet- Afrikát, az Arab-félszigetet, a Közel-Keletet, Pakisztánt, Kazahsztán, Üzbegisztán, Türkmenisztán déli részeit, Kína egyes területeit és a tibeti fennsíkot foglalják magukba.