Életmód

Fészkelőterület
Az 1970-évekre alig maradt meg néhány parlagi sas pár, azonban az elmúlt évtizedekben, a természetvédelmi programok hatására az állomány növekedésnek indult, és az Északi-középhegység irányból lassan benépesítette az Alföldet.

Az 1990-es évek vége óta a populáció fele a síkvidéki mezőgazdasági területeken telepszik meg. Korábban elsősorban a középhegységek déli fekvésű völgyeiben fészkelt. Jelenleg az állomány legnagyobb része Heves, Borsod-Abaúj-Zemplén, Jász-Nagykun-Szolnok és Békés megye területein költ. Kisebb állományai a Dunántúlon is megtalálhatók.

Kedveli az ürgés legelők közelségét. Gyakran megtelepül gyepterületeken vagy mezőgazdasági táblákon keresztül húzódó fasorokban, magányos fákon.


Kamera csapda által készített fotó. 

 

Költés
A parlagi sas a déli kitettség hegyoldalakon vagy a táplálkozóterület közelében, magas fák csúcsán építi fészkét. Gyakran van váltófészke. Nyugalmas helyen évtizedekig használják ugyanazt a fészket, amely az évenkénti tatarozás miatt több méter magasságúvá növekedhet. Az Alföldön sűrűbben váltja fészkeit, mint a hegyvidéken, valószínűleg a nagyobb zavarás miatt. Fészkét mindig olyan helyre építi, ahonnan nagy távolságot belát. Emiatt a zavarást - melyre különösen érzékeny - messziről érzékeli. Fészekalja már március végén teljes, általában két, de újabban egyre többször három tojásból áll. A kikelt fiókákat kezdetben a tojó őrzi, miközben a hím hordja a táplálékot. Később mindkét madár táplálék után jár. A fiatalok júliusban hagyják el a fészket, de késő őszig együtt tart a család. Magyarországon az 1991-2000 közötti 10 évben összesen 388 fióka repült ki.


Fotó: Kovács András.

Táplálkozás
A parlagi sas legkedveltebb táplálékállatai közé tartozik az ürge és a hörcsög, azonban ezen fajok megfogyatkozása miatt jelenleg a legtöbb területen a mezei nyúl számít a leggyakoribb zsákmányfajnak, de további mintegy 60 állatfajt is fogyaszt különböző rendszerességgel. Mivel az ürge és a hörcsög is téli álmot alszik, ezért ebben az időszakban elsősorban a mezőgazdasági területeken vadászik kisebb-nagyobb emlősökre, madarakra. Hideg, kemény teleken alkalmilag a legkülönfélébb dögre is rájár.

 A költési időszak után is együtt tartózkodó „öreg” (azaz ivarérett kiszíneződött) példányok gyakran párban vadásznak. Az elejtett prédából először mindig a tojó eszik. 


Fotó: Horváth Márton. 

Vonulás
Enyhe teleken az öreg madarak kitartanak fészkelőterületükön, a fiatal, még nem ivarérett példányok a Kárpát-medencében kóborolnak, illetve ritkábban délre vonulnak.


Fotó: Kovács András.