Életmód
Élőhely
Az ürge a rövidfüvű puszták lakója. Előnyben részesíti a sík, nagy kiterjedésű, alföldi gyepterületeket, a homokos és löszös, kevésbé kötött talajokat, de hegyi legelőkön, kötöttebb, köves talajon is előfordul. Macedóniában egészen 2200 m-es tengerszint feletti magasságig felhúzódik. Feltehetőleg a csapadékvíz miatti kiöntés elkerülése, illetve a ragadozók elleni védekezés miatt, a lokális magaslatokon általában nagyobb sűrűségben figyelhetőek meg üreg-bejárataik, mint a mélyedésekben. Az emberi jelenlétet, amennyiben az nem kifejezetten károsítja az élőhelyet, illetve napi tevékenységében nem akadályozza, képes tartósan tolerálni. Az ürge hazai fennmaradásában füves repülőtereink menedékhelyként működnek, mivel azokat rendszeresen kaszálják, a csapadékvizet pedig elvezetik, ami az állatok élőhely igényét tartósan biztosítja.
Életmód
Az ürge nappali aktivitású állat, éjszakáit a biztonságos üregrendszer mélyén tölti. Minden egyednek több kijáratos járatrendszere van. Az üreg ásása során a talajt egyetlen kijáraton hozza a felszínre, így csak itt alakul ki egy kisebb talajkupac. A föld kitermelésének megkönnyítése érdekében ennél a kijáratnál az alagút a merőlegesnél sekélyebben indul, ellentétben a többi kijárat legtöbbjével, melyek közel kilencven fokban vezetnek a mélybe. A nyári járatrendszer több méter hosszú lehet (bizonyítottan 8 m hosszú járatrendszer már előkerült Magyarországon), és több mint egy méter mélyre hatolhat a felszín alá. Az aktív periódus végén az ürge mélyebbre húzódik, és eltömített járatrendszerében alussza téli álmát. Ilyenkor az állatok testhőmérséklete tartósan lecsökken 5°C környékére, de a hibernáció téli periódusában regisztráltak már 0°C alatti testhőmérsékletet is. A hibernációban lévő állatok időről időre félig éber állapotba kerülnek, ilyenkor kábán mozognak, ürítenek, majd folytatják a mélyalvást. Tél felé haladva egyre ritkulnak a fél-éber állapotok és egyre hosszabbak a mélyalvások (tél közepén ezek 16-18 napig tartanak). A tavaszi hónapok közeledtével megfordul a folyamat és végül a fél-éber állapotok sűrűsödése végén teljesen felébred a hibernációból az egyed. A téli álom megkezdéséhez szükséges mennyiségű tartalékot legelőször a kifejlett nőstények érik el, így ezek az egyedek már augusztus második felében megkezdhetik a hibernációt. Közvetlenül utánuk, augusztus közepe-végén az erős, nagytermetű hímek, majd az azévi fiatalok utolsó példányai október második felére vonulnak téli nyugalomra. A téli pusztulás nagysága az aktív periódus táplálékbőségétől és a téli időjárástól függhet. Az ürge jellegzetes magas frekvenciájú hangja az ürgefütty. A hangadás feltehetően több funkciójú, melyek közül a legközismertebb a vészjelzés, de feltehető az ürgefütty szociális, anyát a kölykeivel összetartó és szinkronizáló funkciója is. Az egyes egyedek a szaporodási időszakon kívül keveset foglalkoznak egymással, és ilyenkor agresszív interakciókat is csak ritkán figyelhetünk meg náluk. Az egyedsűrűség az egyes élőhelyeken 1-150 egyed/ha között mozoghat, de különleges esetekben, időszakosan akár 200 egyed/ha feletti sűrűséggel is találkozhatunk