Életmód
A felszín alatti környezet merőben új kihívások elé állítja az ott élő fajokat. A földikutyák pedig az összes rágcsáló közül a legszélsőségesebben alkalmazkodtak ehhez a nagyon különleges élettérhez. Olyannyira, hogy gyakorlatilag egész életüket a talajban töltik, anélkül, hogy bármely életszakaszukban is kénytelenek lennének azt elhagyni. E szélsőséges alkalmazkodás talán legnyilvánvalóbb bizonyítéka, hogy a földikutyák az egyetlen valóban vak csoport a rágcsálók között.
A többi földikutyához hasonlóan a délvidéki földikutya is száraz, nyílt, füves-bozótos élőhelyeken él, a zárt erdőségeket és a vizenyős területeket kerüli. Kizárólag növényi étrendet fogyaszt, gyökerek, hagymák, gumók tarackok alkotják a táplálékát. Vízigényét a felvett táplálékból fedezi. Táplálékát elsősorban tavasszal és ősszel gyűjti, ilyenkor jelennek meg a táplálkozó járatokat jelző friss túrásai is. A téli és nyári időszakban rendszerint nem gyűjt táplálékot, ilyenkor a készleteiből él. Járatrendszerét folyosók, üregek és kamrák alkotják. Járatai állandóak és ideiglenesek lehetnek. Az állandó járatok fala kemény, mert az állat a kitúrt földet az orrával a falakba tömöríti. Rendszerint mélyen húzódnak, míg az ideiglenes vagy táplálkozó járatok a talajfelszín közelében, a gyökérzónában futnak és a kitúrt földet az állat túrások formájában a felszínre tolja. A járatrendszerhez üregek is tartoznak, külön kamrákat készít utódai gondozására, a táplálék raktározására és az ürülék elhelyezésére. Egy-egy földikutya, akár több mint száz méteres járathálózatot is készíthet, és mivel magányos életet él, mindegyik példánynak külön-külön járatrendszere van. A földikutya párzási időszaka január vége és március közé tehető. A partner megtalálása a járatok falán keltett, az adott fajra jellemző ritmusú „kopogtatás” alapján történik. A párzásra a fészeküregben kerül sor. A vemhesség időtartama mintegy 28 nap. A nőstények rendszerint évente ellenek. Az utódok száma 1-6 lehet, leggyakrabban azonban 2 vagy 4. Az állatok ivaréretté egy éves koruk táján válnak.
Talajlakó életmódja a földikutyákat megvédi a legtöbb ragadozótól. Legnagyobb veszélyt az emberi tevékenység jelenti rájuk. Azonban ott, ahol nagy egyedszámú földikutya állományok találhatóak, a véletlenül felszínre tévedő egyedek is jelentős szerepet tölthetnek be a nappali ragadozók (parlagi sas, pusztai ölyv) és a baglyok (gyöngybagoly, uhu) zsákmányában.
A felszín alatti környezet merőben új kihívások elé állítja az ott élő fajokat. A földikutyák pedig az összes rágcsáló közül a legszélsőségesebben alkalmazkodtak ehhez a nagyon különleges élettérhez. Olyannyira, hogy gyakorlatilag egész életüket a talajban töltik, anélkül, hogy bármely életszakaszukban is kénytelenek lennének azt elhagyni. E szélsőséges alkalmazkodás talán legnyilvánvalóbb bizonyítéka, hogy a földikutyák az egyetlen valóban vak csoport a rágcsálók között.
A többi földikutyához hasonlóan a délvidéki földikutya is száraz, nyílt, füves-bozótos élőhelyeken él, a zárt erdőségeket és a vizenyős területeket kerüli. Kizárólag növényi étrendet fogyaszt, gyökerek, hagymák, gumók tarackok alkotják a táplálékát. Vízigényét a felvett táplálékból fedezi. Táplálékát elsősorban tavasszal és ősszel gyűjti, ilyenkor jelennek meg a táplálkozó járatokat jelző friss túrásai is. A téli és nyári időszakban rendszerint nem gyűjt táplálékot, ilyenkor a készleteiből él. Járatrendszerét folyosók, üregek és kamrák alkotják. Járatai állandóak és ideiglenesek lehetnek. Az állandó járatok fala kemény, mert az állat a kitúrt földet az orrával a falakba tömöríti. Rendszerint mélyen húzódnak, míg az ideiglenes vagy táplálkozó járatok a talajfelszín közelében, a gyökérzónában futnak és a kitúrt földet az állat túrások formájában a felszínre tolja. A járatrendszerhez üregek is tartoznak, külön kamrákat készít utódai gondozására, a táplálék raktározására és az ürülék elhelyezésére. Egy-egy földikutya, akár több mint száz méteres járathálózatot is készíthet, és mivel magányos életet él, mindegyik példánynak külön-külön járatrendszere van. A földikutya párzási időszaka január vége és március közé tehető. A partner megtalálása a járatok falán keltett, az adott fajra jellemző ritmusú „kopogtatás” alapján történik. A párzásra a fészeküregben kerül sor. A vemhesség időtartama mintegy 28 nap. A nőstények rendszerint évente ellenek. Az utódok száma 1-6 lehet, leggyakrabban azonban 2 vagy 4. Az állatok ivaréretté egy éves koruk táján válnak.
Talajlakó életmódja a földikutyákat megvédi a legtöbb ragadozótól. Legnagyobb veszélyt az emberi tevékenység jelenti rájuk. Azonban ott, ahol nagy egyedszámú földikutya állományok találhatóak, a véletlenül felszínre tévedő egyedek is jelentős szerepet tölthetnek be a nappali ragadozók (parlagi sas, pusztai ölyv) és a baglyok (gyöngybagoly, uhu) zsákmányában.