Már olvasható Magyarország ürgeállományainak genetikai vizsgálatáról készült összefoglaló jelentés

2017.06.21. 15:43

A hazai ürgepopulációk genetikai jellemzőinek megismerése óriási jelentőségű, hiszen ürge állományaink helyes természetvédelmi kezelését alapozza meg, mind a stratégiai kérdések, mind pedig az egyes állományokat érintő napi szintű döntések tekintetében. Sajnos ezeket a genetikai vizsgálatokat mindeddig legfeljebb csak bizonyos állományok tekintetében végezték el, de átfogó képpel nem rendelkeztünk a hazai ürgeállomány genetikai jellemzőire vonatkozóan. Ezért a Raptors Prey LIFE projekt keretében e régóta, fájóan hiányzó adatok pótlására irányuló vizsgálatokat végeztük el. A vizsgálatok eredményeiből készült átfogó jelentés már letölthető a honlapról (innen).


Fiatal ürgék figyelő párban (Fotó: Dr Nagy Lajos).

A vizsgálatok széleskörű terepi mintagyűjtésre alapultak, melynek célja az ország ürgeállományának mind teljesebb lefedése földrajz és ökológiai értelemben egyaránt valamint a lehető legnagyobb mintanagyság elérése volt a kellően részletes eredmények érdekében. A begyűjtött mintákon elvégzett genetikai vizsgálatok két részre oszlottak, mind filogeográfiai módszereket, mind pedig populációgenetikai módszereket használtunk. Ezáltal nemcsak a hazai ürgeállomány, térbeli, genetikai szerkezete és az egyes populációk egymástól való genetikai távolsága, rokonsági viszonya vált ismertté, de az egyes állományok történetét és konkrét genetikai jellemzőit (genetikai változatosság, beltenyésztettség mértéke, átesett-e palacknyak-eseményen stb) is megismerhettük. Sőt az egyes élőhelyi vagy populációs típusok (pl. természetes maradvány, természetes betelepített, reptéri) összehasonlítására is lehetőség nyílt.

Összességében úgy tűnik, hogy a hazai állományok egy egykori, a közelmúltig fennálló, egységes meta-populációs szerkezetű, nagy Pannon állomány maradványai, amelyben belül csak nagyon kismértékű térbeli strukturálódás (tagolódás) fordul elő, jellemzően a nagy folyók jelenléte okozta izolációra visszavezethetően. Ezt a struktúrát, többé-kevésbé, de detektálható módon, még ma is őrzi a hazai ürgeállomány. Fontos tanulság továbbá, hogy a faj – biológiai tulajdonságából fakadóan – képes a genetikai megújulásra.

A jelentés a későbbi döntéseket megalapozó eredményeken túl ajánlásokat is megfogalmaz az elvégzett genetikai vizsgálatok alapján. Ezek a mintavétel során alkalmazott módszerektől kezdve a ritka haplotípusok megőrzésének problémáin keresztül, az áttelepítések során figyelembe veendő kérdésekre is kiterjednek.

Reményeink szerint ezek az új eredmények nagyban hozzájárulnak majd hazánk e fokozottan védett rágcsálójának az eddigieknél hatékonyabb gyakorlati védelméhez, s ezáltal a faj hosszú távú magyarországi fennmaradásához.